ACC Galéria standja,

Art Market Budapest

 

 

acc_1920  

Kiállított művészek:

Siklódi Fruzsina, Zakariás István, Pető Hunor 

A kiállítás a rétegek és ellentétek játékára épül. Az ellentétes rétegek és az ellentétpárok, mint a természetes- mesterséges, organikus- geometrikus, szilárd- folyékony fogalmi alapon vannak jelen a művekben.

Zakariás két műve, a Poszt-historikus rétegek és Kitakart üzenet egy-egy festett falat ábrázol. Az egyiken láttatni akarnak egy feliratot, a másikon pedig eltakarni. A graffitis falfelületszemben egy lefestett, átmázolt falfirkával. Mindkettő üzenet. Rétegek. A graffiti egy jelenlét – sokszor illegális – lenyomata az utca falán. Ezt vászonra festve egy új jelentésréteget hoz létre a művész, a jelenlétre vonatkozóan. Mint egy rögzített sóhaj a tiltás, a tiltott felirat utólagos eltüntetése, de nem csiszolás, törlés, hanem egy lefedő réteg útján. Azt a benyomást kelti, mint a letakart tükör. Ott van, de mi letakartuk, hogy ne láthasd önmagadat benne. Ennek vászonra vitele dupla csavar az alkotó részéről, hiszen nem fotón rögzíti az eseményt, hanem maga is megfesti. Megfesti a lefedett tiltó réteget. Fényképezni tilos! című Erdély Miklós műve sejlik fel gondolatainkban, ahol a tiltó tábla van fotón megörökítve.

Siklódi Fruzsina Fólia a Tájban I-II. a letakarás- kitakarás útján létrejövő látvány értelmezése teszi izgalmassá a műveket. Az ellentétek itt az ábrázolt anyagokban (műanyag- természet) és az áttetszőségükben (hártyavékony-testes, vastag) valósul meg. A festői foltok szemben a grafikus vonalrajzzal. A Ballon egy szinte füstszerű képződmény, melyet átszelnek, mintegy bekötöznek, lehatárolnak a bézs-színű hálószerű vonalak. A párás, füstszerű alap maga a főszereplő, ami a nagyítás- vágás miatt mintha egy makró felvétel lenne. Vajon az ellentétpárból melyik a fontosabb, a háttér, vagy az előteret képező vonalháló?

A füst Petőnél folytatódik immár teljesen reális formájában, fotósorozatban. A Szarvasbőgés a kilencvenes évek kocsmajátékait idézi fel, amikor lehúztuk a cigarettásdoboz fóliáját, gyufával átszúrtuk az egyik oldalán, majd asztalra állítottuk. A zárjegyet behelyeztük a lyukba és meggyújtottuk. A zárt fólia terében a füst függőlegesen lefele szállt, majd ott összegyűlt. Kellemes elnevezése volt e játéknak, melyet a művész Szarvasbőgésre költött át. Ez folytatódik a Bull Cum Laude diptichonnal – itt az angol Bull Cum és a latin Summa cum Laude ötvöződik a latin előnyére. A szarvas és a bika műanyagbábuk orrán ugyanaz a füstcsík száll alá, mint a cigisdoboz fóliájában – a folyamat videón is megjelenik a gyerekek nagy örömére, mivel a monitor a földre van helyezve. Az Organikus objektum élő- élettelen, organikus- geometrikus ellentétpárjával találkozhatunk, mint ahogy a Zártkörű Társaságnál is. A Napló, a DIARY betűgörbéit átköltik a színes hajcsomók, melyek értelmezésénél több lehetőség is felmerült a nézők részéről: a művész volt barátnőinek hajáról van szó, vagy maga a művész régebbi tincseiről, vagy csak egyszerűen hajgyűjteményt láthatunk, mely napról napra szélesedik, színesedik?

Az értelmezés lehetőségei nyitottak, mindhárom alkotó művei párbeszédben állnak egymással, a falfelületeken keresztül a lebegő, füstszerű képződményeken át a letakart, eltitkolt üzenetekig.

 (p.h.)